Horvátország történelme röviden

 

Horvátország történelme röviden

A mai Horvátország területe a római időkben Illíria provinciához tartozott; Pula és Split voltak a legfontosabb római városok. A Nyugatrómai Birodalom bukása után a dalmát partvidék szigeteit és településeit a Bizánci Birodalom foglalta el.

A középkor századaiban aztán a Frank Birodalom keleti terjeszkedése, a Velencei Köztársaság befolyása és a Magyarországgal mintegy 800 éven át fennálló viszony volt jelentős hatással a mai Horvátország területén élő népre és az ottani kultúrára.

A népvándorlás előtt a horvátok valószínűleg a Kárpátok északkeleti oldalán éltek, és csak a 7. században telepítette le őket Bizánc a Balkán-félsziget nyugati részén. Ezek a törzsek szláv nyelvet beszéltek, és két fejedelemséget hoztak létre: az északi részen az ún. Pannon-Horvátországot, és a déli fekvésű Tengermelléki Horvátországot.

Míg az északi régió a magyar honfoglalás után rövidesen a Magyar Királyság része lett, addig a déli, tengerparti rész hosszú évszázadokig Velence kulturális és gazdasági befolyásának volt kitéve. Ennek következményeképpen – és természetesen az eltérő földrajzi adottságoknak köszönhetően – a két országrészt a mai napig eléggé eltérő kulturális és gazdasági hatások jellemzik. Bár a 14. században Nagy Lajos királynak sikerült elfoglalnia Dalmáciát, a magyarok uralma a dalmát tengerparton nem tartott sokáig. A 15. század első felében a Magyar Királyság meggyengült a folyamatos török támadás következtében, és nagy területeket veszített délen: a törökök elfoglalták a mai Bosznia-Hercegovina területét, a Velencei Köztársaság pedig ezzel egy időben visszahódította Dalmáciát.

1797-ben Napóleon elfoglalta Velencét, majd a 19. század során lassan minden horvát lakta terület a Habsburgok befolyása alá került. Az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlása és az első világháborús vereség után Horvátország a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság része lett, amelyet 1929-től kezdve Jugoszláviának hívtak.

A második világháború után Tito lett Jugoszlávia miniszterelnöke, aki egészen 1980-ban bekövetkezett haláláig maradt uralmon. Tito halála a később háborús bűnökért elítélt szerb nacionalista politikus, Slobodan Milošević került hatalomra, s a horvát nép rövidesen elérkezettnek látta az időt függetlensége kivívására. 1991-ben Horvátország kikiáltotta függetlenségét, amit 5 éven át tartó véres háború követett.

A háború mind szerb mind horvát oldalon rengeteg emberáldozatot követelt, nem beszélve a több tízezer sebesültről, lerombolt otthonról, és a sok-sok menekültről, akik elhagyták az országot ez idő alatt. Az 1995. decemberi daytoni egyezmény meghozta végül a békét a Nyugat-Balkánon, és megerősítette az új országhatárokat. Franjo Tuđman lett az új horvát állam első elnöke, akinek kormánya azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket; elnyomó és korrupt volt. A 2000-ben kormányra lépett közép-bal oldali koalíció indította el a gazdasági felzárkózást, és ma Horvátország egyike Dél-Európa virágzó országainak.

A fiatal horvát állam 2009. április 1-je óta a NATO teljes jogú tagja, 2013. július 1-jén pedig közel 10 évig tartó tárgyalások után az Európai Unióba is belépett.

Nyaralóház keresés