search

Buje nyaralóházai Isztrián

Horvátországi nyaralás Buje régiójában

Az Isztria északnyugati részén, Umagtól 13 km-re délkeletre, a Mirna és a Dragonja közötti dombvidéken, a Pólát Koperrel és Trieszttel összekötő 21-es számú főút mentén egy dombtetőn fekszik. Közlekedési, kereskedelmi, szolgáltató- és feldolgozóipari, valamint oktatási és kulturális központ. Válogasson horvát nyaraló és apartmanjaink közül. A termékeny, szőlő-, gyümölcs- és olajfaültetvényekben és szántóföldekben gazdag Bujština tájegység központja. Falairól nagyszerű kilátás nyílik a környező dombokra, a város körüli zöldellő lejtőkre, valamint a délnyugati és az északi irányban távolabb elterülő tájakra.

A Bujština területén már az őskorban is éltek emberek. A környező magaslatokon az i. e. 2. évezredben épültek az első várak és erődített települések. A község területén mintegy húsz ilyen erődített hely maradványa található. A leletek közül kiemelkedik a kašteli vaskori temető, ahol 24 hamvasztásos urnasírt tártak fel. A római korban ez a terület Tergeste (Trieszt) kolóniájához tartozott. Augustus császár idején a birodalom tizedik, Venetia et Histria tartományának része lett. Több régi vár elpusztult, másokat katonai táborrá alakítottak át, melyekből azután lakott települések, városok lettek (Buje, Kaštel, Momjan). A hosszú római uralomnak köszönhetően a község területén fennmaradt a kornak néhány emléke, melyek közül a legszebbek a plébániatemplom oldalfalába beépített faragott kövek. 476 a Római Birodalom bukása után a népvándorlás hatására a jelentős népességmozgás ment végbe a félszigeten. 489-ben az Isztria a Keletigót Királyság része lett, melynek uralma 539-ig tartott, amikor a bizánciak foglalták el a területet. Az Isztria a birodalom határtartománya lett. A lakosság védelmére a 6. században a magaslatokon megkezdődött a várvédelmi rendszer kiépítése.

Nyaralóházak Buje városában, Isztria félszgetén

Buje középkori városmagja egy 222 méter magas domb tetején helyezkedik el, ahonnan jól lehetett ellenőrizni északra, a kontinens belseje és nyugatra, a tengerpart felé vezető utakat. Itt állt a történelem előtti vár és a késő ókori település magja is. A középkori település 7–8. századi temetőjét az egykori via Flaviától keletre a Sveta Margareta nevű dombon tárták fel. Üdüljön Horvátországban a családjával, ismerje meg az ország történelmét. A város történelmi központja és lakóinak hagyományos találkozóhelye a főtér (Trg Slobode) ahol a városháza és a régi vásártér (Sucolo) volt. Itt áll az Irgalmas Szűzanya templom a 17. századi harangtoronnyal és a néprajzi múzeummal. A városmagot körülvevő falakon két fő kapu vezetett át, melyek ma már nem állnak. A Sucolo elején álló nagykapuból (Velika vrata) mára csak nyomok maradtak, a másik a Szent Lénárd kapu (Vrata sv. Leonarda) pedig az azonos nevű torony része volt. A ma is álló nyugati kapu, melyet a különösen nagy Szent Márton-torony védett a 16. századi Szent Márton-templomhoz vezet. Az azonos nevű temetőt mára emlékparkká rendezték át. A védelmi rendszer számos tornyából még egy négyszögletes torony is látható.

A városmagtól 3 km-re északra a Dragonja völgye fölé magasodó dombon, a Koperbe vezető út mellett található Kaštel erődített települése. Itt már a történelem előtti időben is erődített település állt, melynek az i. e. 8. és 6. század között használt temetőjét a régészek feltárták. A történeti források 1064-ben említik először Artuik pirani nemes birtokaként. 1102-től az aquileiai pátriárka uralma alá tartozott, aki itteni helytartóján keresztül igazgatta az Isztria egész északi részét. 1420-ban került velencei fennhatóság alá, akik Dalmáciából érkezett horvátokkal telepítették be. 1518-tól a 18. századig több magántulajdonos kezén ment keresztül, sokszor változtak birtokosai. A vár maradványai ma alig utalnak egykori történelmi jelentőségére. Foglalja le Isztriai szállását még ma, hogy felfedezhesse ezt a gyönyörű kultúrát is. A szépen faragott kövekből épített várfal maradványai a település déli oldalán maradtak fenn. Miután védelmi funkciói megszűntek elbontották őket, vagy a lakóházak falait építették hozzájuk, lehetővé téve részbeni fennmaradásukat. A nyugati oldalon még a várkapu maradványai is kivehetők. A vár alatt egy régebbi szakrális épület helyén áll az 1869-ben épített Szent Saba-plébániatemplom. Egy hajós épület két oldalkápolnával, körülötte temetővel.