search

Szamobor nyaralóházai Dalmácián

Horvátorsázgi nyaralóházak Szamobor városában

A város Horvátország északnyugati részén a szlovén határtól 5 km-re, Zágrábtól 20 km-re nyugatra a Száva jobb partja közelében a Zsumberk-Szamobori-hegység keleti lábánál fekszik.

Területe már a kőkor óta lakott, ezt bizonyítják a város körüli domboldalakon Stražniknál, Hajdovčaknál és Gradišćénél talált kőbalták, kőkések, edények és kőszerszámok. De gazdag leletanyag került elő a bronzkorból, a vaskorból és a római korból is. Területe az illír Iapodes törzs szállásterülete volt. A városi múzeum őrzi azt az illír pénzleletet, amelyet Okics közelében találtak és egész Horvátország legrégibb pénzlelete. Foglalja le itt horvátországi szállását,hogym egismerje a régió történelmét személyesen. Kezdetben Szamobor is Okics várának uradalmához tartozott. Első kiváltságait 1240 körül Kálmán hercegtől kapta, ekkor szabadult meg az uradalom fennhatósága alól. A várost 1242-ben említik először amikor IV. Béla szabad királyi városi rangra emelte. Ebben az oklevélben írják le a városnak a király által megerősített határait. Várát II. Ottokár cseh király hívei építették 1261 és 1271 között. A város ezekben az években alaposan megsínylette a határ közeli fekvését, ugyanis egyik színtere lett az V. István magyar király és Ottokár közötti összecsapásoknak. Várát Ottokár híveitől Okicsi Iván foglalta el, aki ezért hálából a várossal együtt megkapta azt a királytól. Ez egyúttal a város kiváltságainak elveszítését is jelentette. Az adományozás ezután több mint háromszáz éves pereskedéshez vezetett földesurai és a kiváltságaikat féltve őrző polgárok között. A 14. század közepén a vár ura Péter mester, Zágráb vármegye ispánja, majd a század végén, Kont Imre lett a várnagya. A 15. században a Cilleieké, később rokonuké, az Albenieké lett. Ezután Mátyás királyé, aki 1488-ban Ormosd váráért cserébe, Frangepán Borbálának engedte át, aki Szomszédvár urának Henning Ivánnak adta el. A század végén már ismét a Frangepánoké. Frangepán Ilona a várat és a várost sógorára, Ungnád Jánosra hagyományozta, de a város felét 1534-ben Gruber Leonárd vette meg. A szamobori birtokot Ungnád Kristóf egyesítette újra, majd sógoráé Erdődy Bakócz Tamásé lett. Ezután több birtokosa volt, az Auerspergek, az Erődyek, a Kulmerek, Kiepachok, az Alnochok, végül a Montecuccolik. Tulajdonosai a 17. században egy részét kényelmes várkastéllyá építették át. A 19. századra az elhagyatott vár egyre romosabbá vált. Ekkor tulajdonosai a várat elhagyták, a romokat 1902-ben a város megvásárolta.

Horvát nyaralás Szamobor régiójában

A Szent Anna kápolna a város legkésőbbi szakrális épülete. 1751-ben az Auersperg grófok adományából kezdték építeni, de először csak 1759-ben említik. Ma a város búcsújáróhelye, ahova a nép a város ünnepén Szent Anna napján zarándokol el.
A Podolje-kastély 1590-ben épült, 1667-ben bővítették. A kastély az idők folyamán végzett felújításoknak köszönhetően máig megőrizte építészeti értékeit.
A Livadić-kastély a 18. században épült, ma múzeum működik benne. A horvát nyaralóhely környéke rendkívül gazdag halban és vadban, mely a horgászok és vadászok kedvelt helyévé teszi. A környékbeli hegyek a hegymászóknak nyújtanak nagy élményt. A városnak gazdag népi hagyományai és népviselete van.